A hétvégén Miskolcon jártam, megnéztem a Menjünk világgá névre keresztelt utazás kiállítást. Egyik szálláspiaci partnerem kiállítóként vett részt az eseményen, az ő meghívásukra érkeztem.

Már a bejáratnál észrevettem, hogy a kiállítás teljes területe nem nagy, így nyilván a kiállítók száma is alacsony. Miért megy el valaki egy ilyen kiállításra? Sokszor felmerül a kérdés a budapesti esetében is, hogy miért fizessen a látogató belépőjegyet, ha éppen neki akarnak odabent eladni? Nyilván nem azokért a fellépőkért, akiket falunapokon díjmentesen élvezhet a nagyérdemű. Na de ezen a részleten ugorjunk is át és nézzük a kérdést, miért látogat el valaki egy olyan kiállításra, melynek a nevében is benne van, hogy utazásokat kínálnak? Katalógust gyűjteni, hogy otthon a kanapén kényelmesen hátradőlve kiválassza a vágyott nyaralást, netán azért hogy kapcsolatot építsen a kiállítókkal. Eddig ezt hittem. Ám meggyőződésem, hogy az amúgy nagyon csekély látogatószám javarészt az ingyen elvihető tárgyak összegyűjtése céljából érkezik. Még azokat a tollakat is elvitték a standról, amely nem volt márkázva, hanem a kollégák szerettek volna írni vele. Visznek mindent ami mozdítható. 

Igaz a hétvégi időjárás, az eső nem tett jót az eseménynek, nem beszélve arról, hogy éppen most munkanap volt a szombat is. Ezen ellenszelek ellenére kijelenthető, hogy az utazás kiállítások jövője kérdéses. Minden információt, ajánlatot elérhetnek a vendégek online, vagy bemehetnek az utazási irodákba, ahol pontosan ugyanazt a szolgáltatást kapják, vagy talán még jobbat is, mint az efféle expókon. 

Tényleg elnézést kérek minden szervezőtől, mert nem vitatom, hogy a munkájuk benne van ebben az egészben, de be kell látni, hogy a kiállítók számára keletkezett költség és az esetleges megtérülés nem egy lapon említhető fogalmak. 

Nézzünk konkrétumokat. A kiállításra belépve, balra fordulva Szlovákia standja fogadott, majd beljebb sétálva a teljesség igénye nélkül felsorolva: Makó, Hajdúböszörmény, Balaton, néhány utazási iroda, a HungaryCard és az Észak Magyarországi Közlekedési Vállalat pultjait tekinthettem meg, egy félemelettel feljebb pedig Hajdúszoboszló, Hajdúnánás, Tiszaújváros, Jász-Nagykun-Szolnok megye és Szeged volt látható, valamint kézművesek. Tényleg elnézést kérek azoktól a kevesektől, akiket kihagytam a felsorolásból. Ott döntöttem el, hogy megírom ezt a bejegyzést, amikor ellátogattunk az egyik már említett standhoz, ahol az egyik roll-up felkeltette az érdeklődésemet és gondoltam megkérdezem mit látok rajta. A következő választ kaptam: nem tudom. Először azt hittem rosszul hallok, de nyomatékosan kijelentették, hogy bizony ők nem tudják, mert csak ideiglenesen beültek a pultba. 

Összegezve tehát csalódás volt és kiábrándító is egyben, pedig én őszintén minden évben szurkolok, hogy jól sikerüljenek ezek az események ott ahol még próbálkoznak utazás kiállításokkal, hiszen én is a turizmusban vagyok szolgáltatóként. El kell azonban gondolkodni azon, hogy a vidéki városokban reformra volna szükség. Mivel lehet ma az efféle eseményekre csábítani az embereket? Például neves bloggerekkel, akik előadást tartanak, a követőik eljönnek és növelik a látogatószámot. Élmények bemutatásával, nem pedig unalmas szórólapokkal, amelyek évek óta csak feleslegesen növelik a megtermelt szemetet a háztartásokban, kivéve ahol tüzelnek velük.