40 felett a Föld körül

Amikor otthon azon gondolkodtam, hogy milyen módon szeretném megünnepelni a negyvenedik születésnapomat, akkor nem volt könnyű dolgom. Az utazás a mindennapjaim része, mondhatni az életem. Fontosnak éreztem, hogy valami olyan helyen legyek, amire mindig emlékezni fogok, nem harapófogóval kell kihúzni magamból, hogy hol is jártam. Na Capri ilyen. Nem véletlenül a gazdag világsztárok kedvelt üdülőhelye. Három szóval jellemezve: citrom, citrom és citrom

Egy közösségi média posztban láttam meg Amalfiról egy képet, melyet Travelhunter posztolt. Azonnal tudtam, hogy ez lesz a legmegfelelőbb hely.

Megosztom veletek az élményemet és tapasztalataimat, hogy ha úgy döntenétek ti is elutaztok, akkor ezek az információk segítségetekre lesznek.

Ha már bejártad Olaszországot, akkor azért, ha még nem, akkor éppen emiatt kihagyhatatlan úti cél Amalfi és Capri. Ne számíts monumentális épületekre, nagy történelmi események színhelyére, itt valami más fog elvarázsolni. Készülj fel, hosszú út lesz, de megéri autóval menni.

Az első számú javaslatom: szállást Nápolyban foglaljatok! Egyrészt azért mert így jut időtök egy kicsit felfedezni ezt a várost, továbbá a szálláshelyek ár-érték aránya itt a legoptimálisabb, és ha ügyes vagy, akkor valamelyik metro megálló környezetében foglalsz szállást, ahonnan egyszerűen tervezheted a kirándulási útvonalaidat. Szóval ha lepakoltad a cuccodat és készen állsz az indulásra, akkor irány az Amalfi partvidék. Érdemes az utazást a legdélibb irányból kezdeni. Az első megálló Salerno. 

Nagy kikötőváros, melyet az A3-as autópályáról érhetünk el leggyorsabban. Az olasz pályadíjakhoz képest egy elfogadható 10 euro körüli összegbe fog fájni. Itt hatalmas kikötő fogadott, gyorsan meg is álltunk egy-két fotóra és persze egy pizza szeletre. A parkolás nem volt egyszerű. Salerno tehát a csodálatos partvidék kezdőpontja, ahonnan az irányt Ravello felé vettük. Út közben már elénk tárul a sziklás partvidék peremére épült házak sokasága, melyek számtalan színben teszik még látványosabbá a partszakaszt. Ha pedig balra nézel, akkor a Tirrén-tenger kékjén megvillanó napsugár vakítja el a szemedet. Menet közben érintettük Cetarát, amely egy völgybe préselt halászfalu. Egyetlen szállodája van, a Cetrus, amely higgyétek el valóban Pazar kilátást nyújt és saját strandja is van. Az úti cél Ravello volt, de nem tudtam ellenállni az út közben felfedezett Maiorinak. Ez az a pillanat, amikor azt gondoltam, itt meg kell állni. Így is lett. 

A kanyargós útszakasz kevés parkolási lehetőséget nyújt, ám sikerült egy klasszikus olasz fizető parkolót találni. Ez úgy működik (bevallom először ettől Popmeiben megijedtem), hogy megérkezel a parkolóba, kiszállsz az autóból, kapsz egy cetlit és az autóddal leparkolnak valahol. A kulcs természetesen marad ott, és amikor visszamész a kocsiért, akkor kijárnak neked az autóddal. Mindezt óránként 3 euro ellenében teszik. Szóval papucs a lábra, fürdőnadrág fel, irány a part! Ez a vidék egy gyöngyszem a partszakaszon. Homokos tengerpart, rengeteg napernyő, egy tűt nem tudnál ledobni. Ezek a strandok a helyi szállodákhoz tartoznak, de ha erre jársz, ne fogd vissza magad és mártózz meg a tengerben, ahogy azt mi is tettük. Itt hidegebb a víz, mint az Adrián, valamint kb 10-et lépsz és a víz alatt találod magad. A hajók karnyújtásnyira horgonyoznak. Érdekes volt számomra, hogy az amúgy eszement olasz árakhoz képest, itt 1 euroért kávét, szintén 1 euroért ásványvizet tudtál venni (máshol ez 3-4 euro). Ám a látvány pénzben nem kifejezhető.

Miután megszáradtunk, mentünk vissza a kocsihoz és valóban Ravelloba vettük az irányt. Itt egész komoly emelkedőket kellett megmásznia szegény autónak. A buszok úgy közlekednek, hogy a kanyar előtt dudával jelzik, hogy jönnek, s ha éppen autó jön szembe annak vissza kell tolatni, mert a keskeny úton nem férnek el egymás mellett. Erre jó figyelni! Lesz olyan szakasz is ahol egy sávon lehet közlekedni, lámpa engedi a közlekedőket.

Nagy nehezen megérkeztünk Ravelloba. Nem könnyű itt haladni, mert legszívesebben minden métert fényképeznél, kamerával rögzítenél. Szóval miután itt is megszenvedtük a parkolókeresését, besétáltunk a központba. Lehet, hogy nem a tizenévesek paradicsoma, de nekik is élményt nyújt és biztosan visszavágynak ide harmincas-negyvenes korukban. Kellemes andalgás a szűk utcákon, a csodálatos tenger látványa a magasból, mesebeli hangulat. Éppen egy esküvőre csöppentünk, több tucat lufi röppent az egekbe. Kijelenthető, hogy számomra ez a hely volt az utazás egyik gyöngyszeme. Ha erre jártok, ki ne hagyjátok! Érdemes letérni az útról, amely Amalfi felé vezet, ahova most már tényleg elindultunk.

Amalfi. Ha láttatok már szép helyet, na akkor ez az. Ebben a helyben minden megvan, amire egy magamfajta turistának szüksége van. A parton sétálva mentünk a központi főtér felé. Sok ember gyűlt össze már az estére, elegáns üzletek, mindenféle kacatok, és persze limoncello. Leültünk egy hangulatos étterembe, ahol ránk sötétedett. Itt már nem mondható el a kedvező ár-érték arány. A standard ételek 15 euro körül érhetők el (pizza, spagetti, lasagne), ha pedig a friss tenger gyümölcsire fáj a fogad, akkor mélyebben a tárcába kell nyúlni. Mi ezt tettük, de megérte, mert minden ízében fantasztikus volt. A helyi citromos desszert specialitást ki ne hagyjátok!

Amalfi az a hely, ahol nem elég csak úgy megállni. Itt érdemes eltölteni néhány napot. Élvezni a hangulatát, felfedezni a kis utcákat, sétálni a parton, bulizni az éjszakában. Jó volt látni, ahogy a parton a fiatalok előkapták a mobil asztalukat, körbe ülték, ettek-ittak, ugyanezt tették családok is, szóval a parton az élet nem csak nappal működik. A kikötő is tele van élettel. Összességében elmondhatom, hogy ez a partszakasz számomra Olaszország legszebb vidéke ahol valaha jártam.

Szerencsére a másnap újabb élménnyel kecsegtetett, ráadásul a születésnapom volt, augusztus 25. Irány Capri!

Egy közel 1 órás hajóútra van Capri sziget a nápolyi kikötőtől. Az utazás kényelmes, a személyzet kedves, a klíma pedig baromi hideg. Amint megérkezünk máris egy szórólap került a kezembe, melyen egy sziget körüli hajókázásra invitálnak. Én pedig éppen ezt terveztem. Le is foglaltam a helyünket a következő hajóra. Előtte azért egy kis palack pezsgőt elfogyasztottunk (ha már születésnapom van). A hajó körbe vitt minket és láthattuk a szigetet minden oldaláról. A zsúfoltabb központi részt, a lényegesen csendesebb partszakaszokat, ahol hírességek húzzák meg magukat. Jó hogy vittünk magunkkal naptejet, mert nagyon erősen tűzött ránk a nap, melyet a hajóba felcsapódó tengervíz kellemesen ellensúlyozott. A megtett szigetkör után lehetőség volt visszahajókázni a kék barlanghoz, amely egyedi capri kék színével varázsolja el a látogatókat. A csónakba úgy kell beülni, hogy teljesen lefekszel a barlang bejáratánál, hogy beférj és odabent tárul eléd a barlang csodálatos kékje.

A hajó utat követően felmentünk a városba. Mehettünk volna egy felvonóval is, de mi a lépcsőzést választottuk. menet közben számtalan képet lehet készíteni, szóval érdemes gyalog menni. A nyüzsgő központba érve éttermek teraszai, citromos jégkása árusok és limoncello üzletek fogadtak. Itt is vastagon fog a ceruza az üzletekben, éttermekben, utcai árusoknál. Ha ajándékot szeretnél venni, akkor a kikötőben található kisebb élelmiszer bolt szerű üzletben tedd meg, ugyanis minden fele áron elérhető. Kiválasztottuk magunknak az egyik legjobb éttermet és elfogyasztottuk a szülinapi ebédet. Itt tényleg minden úgy volt ahogy a nagy könyvben meg van írva. Felszolgálók segédfelszolgálókkal, tökéletes tálalás és szerviz. Kifogástalan ételek, italok.

Az ebéd utáni kávét egy sétával folytattuk. Ezzel a hellyel nem lehet betelni. Folyamatosan extra méretűre tárt szemekkel bámultam magam elé, pedig már tényleg sok helyen jártam a világban. Ez az a hely ahova mindenképpen vissza fogok menni. A kikötőhöz vezető út mellett egy mini strandot találtunk. A Caprin szállóvendégként tartózkodók és a hajóra váró turisták is szívesen mártóznak meg a tengerben. Fontos tudni, hogy 6 óra körül indul az utolsó hajó Nápoly felé. Ha azzal nem jössz el, akkor ott maradtál. Igyekeznek odafigyelni arra, hogy a turista tömeget minél előbb kitegyék a szigetről.

Összegezve tehát, ha Olaszországban gondolkodsz úticélként, akkor javaslom, ne hagyd ki Amalfit és Caprit. Ha eddig nem volt, azonnal dobd fel a bakancslistádra!