40 felett a Föld körül

Egyik kedvenc úti célom, Prága. Sokan vagyunk ezzel így. Persze mondhatnám, hogy a cseh sörök miatt indultam el, de nem lenne igaz. Egy mondat az utazásom céljáról: részt vettem a Czech Travel Market-en, ami az ország legnagyobb szakmai turisztikai eseménye, ahol egyik szállásadó partneremet képviseltem. 

Egy általános iskolai osztálytársam kint él Prágában már hosszú évek óta, így a segítségét kértem abban, hogy egy kicsit másként nézhessem meg a várost, mint ahogy azt az "átlag" turista szokta, hiszen a szokásos látnivalókat már többször kipipáltam. A Károly híd és a Lőportorony helyett tehát megkerestük a város legszűkebb utcáját, ettünk sörsajtot, felmentünk a város "fölé" és ittunk sört a város első olyan kocsmájában, ahol csapolt Pilsner-t adtak valaha, s a régi időkben sorok álltak a bejáratnál, hogy megkóstolhassák, természetesen a helyiek. 

Első utunk egy étterembe vezetett, vagy inkább jobb fajta kocsmába. Barátom kérdés nélkül megrendelte nekem a korsó sörömet és ajánlotta, hogy próbáljam ki, mit esznek ehhez a csehek, ami a sav-lúg egyensúlyt kialakítja a gyomrukban, hogy több sört ihassanak (a monda szerint....). Ki kell mondjam nem volt jó illata. Sőt, inkább azt írom: kifejezett büdös volt, de az íze jó volt. Két tányért kaptam. Az egyiken a büdös sajt, apróra vágott vöröshagyma, egy csípős paprika és egy feles pohárban felszolgált barna sör volt. Nos a sajton kívüli elemeket össze kellett keverni és a másik tányéron kínált pirítóssal és fokhagymával kóstoltam meg. Összességében bátran ajánlom, hogy próbáljátok ki.  Így néz ki:

A második korsó sör és a sajt után tovább indultunk. A séta során megnéztük a legszűkebb utcát, amit nagy túlzással lehet utcának hívni, inkább csak egy köz. Ám tényleg nem láttam még ilyet, ahol egymás mellett ketten nem férnénk el az biztos.

Azért a rend kedvéért ne feledkezzünk meg arról, hogy ha Prágába utazol, akkor vannak ennél izgalmasabb látnivalók, programok, szóval a Károly híd, a Vár, vagy a Vencel tér, Óvárosi hídtorony, Orloj ki ne maradjon, ám én most az U Pinkasu-ba kalauzollak. Egy igazi klasszikus prágai étterem, ahol maga Vaclav Havel is gyakori vendég volt. 1843 óta van nyitva és mit sem veszített népszerűségéből azóta. Az ételek háziasan készülnek, a sörök pedig pontosan annyi habbal érkeznek a korsóba, ahogy kell.

Ha már utazásokról írok, ennél a bejegyzésemnél sem mehetek el amellett, hogy néhány sorban megemlítsem a szálláshelyemet. A városközponttól kb 15 perc villamos útra található a Hotel Energie. Igazán jó ár-érték arányú szálláshely. Csendes, zölddel teli környezetben, a villamosmegállótól 2 percre. A szobák tiszták, kényelmesek, a recepciós segítőkész volt és lényeges, hogy lehet venni nála tömegközlekedési jegyet. A reggeli a "szokásos" svédasztal volt, gazdagon megpakolt asztallal. Talán az állandóan visszatérő problémám az, ami itt is előfordult, ami nem más, mint a "gyümölcslé automata", Valójában valamiféle porból kevert ital, szinte átlátszó narancslé. Sajnos ez a jelenség nem volt újdonság, mert Európa szerte találkozni ilyennel, 4 csillag alatti szálláshelyeken, persze maximális tisztelet a kivételnek.

Összességében elmondható, hogy ha már túlvagytok a látnivalók megtekintésén, akkor érdemes egy kicsit mélyebben is elmerülni a cseh fővárosban. Mi az éjszaka egy részét is belvárosi sétával töltöttük. Megnéztünk a helyeik számára kultikusnak mondható film forgatási helyszínt, vagy éppen a csokoládémúzeumot. 

Úton hazafelé még megálltam Velke Popovice-ben, amely alig 15 percre található Prágától, ráadásul éppen a haza vezető irányba. Mondanom sem kell, hogy nem ókori műemlékek után kutattam, hanem ellátogattam a Kozel sörgyárba, amely egy múzeum is egyben.